Népi motívumokkal festett, háromajtós szekrény restaurálása.
1. Eredeti állapot.
Az 1900-as évek elején készült 3 ajtós szekrény. Fenyőfa keretszerkezetbe, fenyőfa betétek helyeztek, és ezekből a lapokból alakították ki az oldalakat, és az ajtókat, és a hátfal is ilyen felépítésű. Minden alkatrész tömör fenyőfából készült. A szekrény külső felületét, kézzel festett, magyar népi motívumokkal díszítették.
A szekrény szerkezete érdekes, mert 3 különálló részből építették össze kapupánt csavarokkal, csak a teteje van egy darabból. Nem utólagos átalakítástó van szó, eredetileg így készítették. Láthatóak, javítások nyomai, amelyek már nem tartanak megfelelően, és emiatt a szekrény nincs teljesen egyben. Az összeragasztott részeket, valószínűleg epokittal is ragasztották, javították. Az alsó díszítés hiányos.
festett fenyőfa betétek összeszáradtak, és ezért körbe, a betétlemezek szélén, ahol belecsúsznak a keretlécbe, elvált a festékréteg, és a kezeletlen fa látszik ki kb.:4mm.
A műhelybe kerülés előtt ellenőriztem, hogy nincs- e rovar, vagy gombafertőzés.
A lábakon, szúrágás, korhadás, nyoma és ezért elgyengült a láb fenyőanyaga. Valószínűleg a nedvesség hatására vált porózussá.
A festett felület állapota.
A bútor felületén, besötétedet, és repedezett lakkréteget találtam. A repedésháló kialakulása, megállapításom szerint, a lakkréteg természetes repedezése, mely sok évtized alatt alakult ki.
Néhány helyen a teljes festékréteg levált az alapozástól, és ott láthatóvá vált, hogy az egész kékszínű festéket, egy előtte flóderozott festéssel ellátott felületre vitték fel.
Tehát egykor ezt a háromajtós szekrényt faerezetfestéssel (flóderozás) díszítették, valószínűleg olajfestékkel, és csak később lett belőle, népi bútor. A bútor a 20. század elején készült, és valószínűleg néhány év múlva, vagy a megrendelő kérésére átfestették paraszti bútorrá, de valószínűleg, még a 2. Világháború előtt megtörtént a festés, és lakkozás, mert a lakkréteg repedéshálóinak összeszáradásához ennyi idő kell.
A festett bútor felülete sok apró ütődésekkel teli, amelyeknél, a festék is hiányzik. Néhány helyen a festék lepergett, hiányzik, csak a megfelelő alapozással ellátott flóderozott festék maradt meg.
2. A restaurálás a szétszereléssel kezdődik.
Annyira szereltem szét a szekrényt, amennyire szükséges, és lehetséges, a szerkezeti megbontások nélkül. Az ajtókat leszereltem, és így hozzáférhetővé váltak a javítandó részek.
Tisztítás.
Először szárazon tisztítottam, hogy ne mossam be a résekbe a port. A festéklepergések szélén, óvatosan végeztem, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy amikor megindult, egy festékleválás, akkor folyamatosan leválhat. Sajnos ilyen esetben a restaurált bútorokon, megindulhat új helyeken is a festékleválás évek, hónapok, hetek múlva.
A nedves tisztítással, a koszt, és a zsíros szennyeződéseket távolítottam el. Zsiralkohlszulfát, és Venish szappan segítségével. Nagyon kevés vizet használtam, főleg habbal tisztítottam, hogy a felület ne nedvesedjen át, a felújítás alatt, mert akkor megdagadhat a fa.
Bútorjavítás.
Az ajtók illeszkedéseit beállítottam, legyalultam a súrlódó részeknél. A zárakat megjavítottam, és mindegyikbe kulcsot készítettem. A szekrény alján levő hiányos díszített lábazatok kiegészítettem, és az eredeti mintára, kifűrészeltem. A gyenge tartású lábakat új anyaggal kiegészítettem, hogy a restaurálás után, a bútor bírja a tologatást, és ne porladjon tovább a lába. A mozgó, hiányos léceket, cseréltem, és visszaragasztottam.
A restauráláshoz, a szekrényt a szükséges mértékig szétszereltem. Az ajtókat lecsavaroztam. A belsejében a polctartókat megerősítettem, és új polcokat készítetten táblásított fenyőfából. A szekrény belsejét átcsiszoltam, és sellakkal lelakkoztam szeszlakkozásnak is hívják a műveletet, mert nem labdázom hanem, ecsettel kenem fel a politúrt.
Az előző bútorrestaurálás, vagy javítás látható nyomait eltávolítottam. Az epokitt ragasztót ahol szükséges volt eltávolítottam. A mozgó hátfalat kiékeléssel rögzítettem, mert néhány helyen át lehetett látni (a ragasztás a betéteknél nem megengedett). A hátfalat is lecsiszoltam és sellakkal lakkoztam.
A lakkréteg eltávolítása.
Először is a megöregedett, összeszáradt, repedezett, és a beleragadt kosztól besötétedett lakkréteget kellett eltávolítani.
A fent leírt tisztítás után, vegyszerekkel, folytattam a lakkeltávolítást. Először kutatóablakot nyitottam az egyik ajtón, hogy megállapítsam a szükséges oldószereket.
A restaurálás egyik alapszabálya, hogy ne végezzünk visszafordíthatatlan tevékenységet, viszont jelen esetben a régi lakk, nem képvisel eszmei értéket, ezért ez a szabályt, itt most nem kell figyelembe venni.
A lakkeltávolítás folyamán nagyon kellett figyelni, hogy a festéket ne távolítsam el a lakkal együtt.
A felhasznált vegyszerek: nitróhígító, alkonek, aceton, lakbenzin, és festékmaró.
Nitróhígítóval kezdtem a felületet dörzsölni, hurkapálcára tekert vattával, amikor rugalmassá kezdett válni a lakk, akkor letörlő mozdulatokkal, és sűrű vatta cserével folytattam a felület tisztítását. Időnként csipeszbe fogott vattával is dolgoztam.
A mikor esetleg nagyon megindult a lakk, vagy ragadni kezdett, akkor lakkbenzinnel közömbösítettem.
Utána, alkonekkel, és acetonnal felváltva végeztem a lemosást, és dörzsölést, igaz hogy ezek a vegyszerek a nitróhígító alkotórészei, de így külön, más tulajdonságokkal rendelkeznek. Az alkohol, nem olyan agresszív, és óvatosabban lehet vele tisztítani. Az aceton önmagában jobban párolog, így rövidebb ideje van az oldásra, és kisebb az esélye annak, hogy az eredeti motívumos festéket is leszedi.
Néhány, motívumoktól távol eső részeken a makacs lakkozást kromofág lakkmaróval lazítottam fel.
Én folyamatos levegőelszívás (és befújás) mellett végeztem, mert ezek mérgező anyagok, bár a lakossági forgalmazás engedélyezett, de be kell tartani bizonyos biztonsági előírásokat.
Megjegyzés, a veszélyes festékmarókról. Kattintás után lenyílik.
Felületjavítás
Néhány heti munka után a teljes lakkréteg eltávolításra került. Mivel a lakkréteg egyeletlen volt, ezért időnként a festék is kopott, így nem lehetett tökéletesen, minden hol megtartani érintetlenül, az eredeti színes festéket. Arra nagyon ügyeltem, hogy ne távolítsak el teljesen festett népi motívumot.
Már az elején meglepő volt, hogy egyes színek, milyen módon megváltoztak a lakk eltávolítása után. Sokkal élénkebbek, és szebbek lettek a festékek színei, és kiderült, hogy fehérre festett népi motívumot is vannak rajta.
Ekkor előjött minden hiba, repedés, festékhiány. Egyes hibákat tapaszolni kellett, hogy a festés után szintbe legyen a felület.
A festés előtt a felületi hibákat kijavítottam, és alapozófestékkel kezeltem. Így minden hiba eltűnt, szintben volt, a felület viszont úgy nézett ki mintha himlős lenne.
3. Bútorfestés
A restaurálás következő lépése, a virágminták, és a kék háttér, retusálása, átfestése.
Mivel, sok festett népi motívum, sérült volt, és a lakkeltávolításnál is néhány helyen megkopott, ezért a kiegészítés miatt először a színeket kellett meghatározni, és rögzíteni.
A régi lakkozás alatt nem tűn fel, de a tisztítás után észrevehető volt, hogy a parasztbútorra festett, azonos színek, a bútor, különböző részein eltérőek, más árnyalatúak. Főleg az ajtók, és az oldalak között volt észrevehető különbség.
9 jól elkülöníthető színt találtam a restaurálandó szekrény felületén. Ezeket, NCS színskála színkártya (Trilak) segítségével azonosítottam.
1. | Sötétkék (alap) | S 6030-R70B |
2. | Kék | S 2040-B |
3. | Világoskék | S 1010-R70B |
4. | Zöld | S 2060-G20Y |
5. | Világoszöld | S 0520-G30Y |
6. | Sárga | S 0550-G90Y |
7. | Narancs | S 1080-Y50R |
8. | Piros | S 1580-Y80R |
9. | Fehér | Titánfehér |
A sötétkék alapszínt, TRINÁT Aqua Kolor Selyemfényű Zománcfestékből kevertettem ki.
A virágmintákat, népi (paraszti) motívumokat, Pannoncolor művész olajfestékből kevertem ki, ez több napig nem szárad meg. Közvetlen a festés előtt, egy kis mennyiséget festőkéssel különválasztottam, és szikkatívval kevertem, hogy gyorsabban száradjon (2 nap után már megkötött).
A sötétkék alapot, sajnos telibe kellett festeni, mert a sok hiba eltüntetése, retusálással nem jó megoldás, ugyanis a retusfesték színe biztosan elüt az eredetitől, és az nem szép, mert foltos lesz az egész bútor.
A népi motívumos festést, nem festettem át a kék alapszínnel, manem csak a széléig.
A színes magyar népi motívumokra, csak az adott színnek megfelelő olajfestékkel mentem rá.
Elsősorban lapos ecsetet használtam, persze időnként előkerült a macskanyelv ecset, és a hegyes formájú is. Egyes leveleket szerintem ághúzó ecsettel készítették, én nem próbáltam azzal, mert nem tudom utólag ugyan azt a mozdulatot véghezvinni, mint a régi művész, akkor pedig egyszerűbb több sorral átfesteni.
A festés befejezése után vártam két hetet, hogy az olajfesték biztosan megkössön. Az egész bútort, selyemfényű Dammár lakkal védtem le.