A sellakpolitúrozás a nemes antik bútorok klasszikus felületkezelése

Az általánosan használt munkafolyamatot francia asztalosmesterek fejlesztették ki. Mindig a rongylabdával fényesre polírozott felületet értjük alatta, ugyanis a szórással, ecseteléssel felhordott filmréteget szeszlakkozásnak nevezzük

A politúrozás az olasz poli: csiszolt, fényesített szóból ered, magyarul dörzsölő lakkozást jelent.

A Sel­lak po­li­tú­ro­zás fo­lya­ma­ta

Alap­technoló­gia le­írá­sa. Fran­ci­a po­li­tú­ro­zás.

Egyéb, po­li­tú­ro­zá­si el­já­rá­sok.

Külön­böző techno­lógiák ismer­tetése, részle­tezése. Gyorsabb technológia.

---

Matt po­li­tú­ro­zá­sok.

Külön­böző mattí­tási munka­folya­matok. A felü­leti fény tom­pí­tása.

A fé­nye­zés (po­li­tú­ro­zás) tech­ni­ká­ja.

Munka­folya­mat leí­rása. Ezer­mes­ter újság 1957. 07. havi szám leí­rása.

---

Sel­lak­po­li­túr re­cep­tek

Az évszá­zadok alatt, külön­böző célra alkal­mazott kész re­cep­tek leí­rása.

A po­li­tú­ro­zás a­lap­a­nya­ga­i

Politúrozáskor alkal­mazott anya­gok, és segéd­anya­gok.

---

Klas­szi­kus fe­lü­let­ke­ze­lé­sek.

A külön­böző ter­mésze­tes felü­letke­zelések esetén alkal­mazott anya­gok, és segéd­anya­gok.

Vé­le­mé­nyek, ku­ta­tá­sok

Hasz­nos, és ha­szon­talan ta­ná­csok.

---

Ké­zi po­lí­ro­zás lé­pés­ről lé­pés­re

Fo­lya­mat fel­soro­lása.

A sel­lak­po­li­túr hi­bá­i

A hiba faj­tája. Oka. Kija­vítá­sának módja 

---

Ba­le­set­el­há­rí­tá­si e­lő­í­rá­sok po­li­tú­ro­zás köz­ben

A fé­nyezés nem tarto­zik a bale­setve­szé­lyes mun­kafoly­amatok közé. Néhány szempont­ra, mégis fel­hív­juk a mű­velet­et végzők fi­gyel­mét:

A sellakpolitúrozás fénykora az 1800-as években volt.

A sellakpolitúrozás fénykora az 1800-as években volt. Ekkorra tökéletesítették a sellakpolitúrozás technológiáját, folyamatát. Korábban, csak viaszolták, olajozták, és szeszlakkal kezelték a fa felületét, ami megfelelt, a kor fejlettségi szintjének, vagyis korszerű eljárás volt.

A középkorban

felfedezett "japán lakkozást" szerették volna utánozni, az európai szakemberek. A magasfényűre polírozott keményviasz, a munkafolyamat végére  igaz, hogy vízálló, de nem elég ellenálló mechanikai behatásokkal szemben. Az oldószerben, főleg alkoholban oldott gyanták, jobb minőségű felületet adtak.

Az 1500-as években

kereskedők, Indiából hoztak be Európába állati eredetű gyantát. Amelyet alkoholban oldva lakkozásra lehetett használni. Európai asztalosmesterek, a sellakot, viaszokkal, és gyantákkal keverve próbáltak rugalmasabb, keményebb, jobban-terülő, lakkfilmet előállítani.

A következő oldalakon,

nemcsak az általam alkalmazott sellakpolitúrozást mutatom be, hanem régi mesterek hagyatékaként ránk-maradt, kidolgozott munkafolyamatokat is.

Lapozz a következő oldalra, a további részletekért!

Következő oldal