Felületkezelések, fára

A következőkben, a különböző minőségű felületet adó végső felületkezelő eljárásokat, főleg a színtelen lakkozást ismertetem.

A bevonatok nélkül a fa rajzolata kevésbé jut érvényre, a felületek könnyen piszkolódnak, és erősen ki vannak téve a fény, a levegő hatásának, továbbá érzékenyek külső hatásokra, karcolásokra, állati és növényi kártevőkre.

Munkánk során, sokféle minőségű felülettel találkozunk, csak úgy tudjuk kiválasztani a megfelelő eljárást (technológiai folyamatot), ha ismerjük az összes felületkezelési műveletet.

A felületkezelések főbb típusai, fajtái:

Olajozott felület , száradó olajjal.  Viaszolás, Viaszos bedörzsölés.

A fafelületre, színtelen filmréteg felvitele.

A fafelület lezárása nem átlátszó filmréteggel.

5. Speciális felületkezelések

Sellakpolitúrozás,     

   Aranyozás, Ezüstözés,     

   Dekorációs bútorfestés, Népi bútorfestés,     

   Polírozás, Fényesítés,     

Ecset, Henger, Szórással történő lakkozás.

Munkavédelem, balesetelhárítás.

A felületkezelések sokrétűsége miatt a webhely több oldalán is írunk a különböző lakkozási, politúrozási eljárásokról, némelyik felett már eljárt az idő (elavult). A túlhaladott technológiákat is ismerni kell az asztalos mesternek, mert a munkafolyamat során be kell építeni néhány olyan szakmai fogást, amelyekre ritkán van szükség, de tökéletes végeredményt csak így alkothatunk.

A faragott fafelületek védelme

A felületek kezelése annyiban tér el a bútorok sík felületeinek bevonataitól, hogy a díszítmények kiemelésére törekszik. E törekvéssel nem fér össze az ún. magas vagy tükörfényű felület. A matt és a selyemfény a faragásokat szépen kiemeli, különösen akkor, ha a faragott felület színben és fényben egy árnyalattal eltér a mélyebben fekvő részektől.

 Fényezés.

A fényezés (politúrozás) célja a fát olyan kemény, egyenletes, üvegszerű bevonattal ellátni, amely a fa színét és struktúráját nem fedi el.
Valamely felület fénye annál nagyobb, minél jobban visszaveri a ráeső fényt. Jó fényt akkor nyerünk, ha a felület maga is sima, és a felület összes pórusa tömítve van.
Ha csak csiszoljuk a fát, akkor az többé-kevésbé tompa fényű lesz. A fa fénye fokozódik, ha a pórusokat kitöltjük.

A fényezés sikere attól függ, hogy az alap változatlan marad-e. Mivel a fa és az enyv dolgozik, és minthogy a mozgás a bútor különböző helyein különböző mértékű, azért úgyszólván lehetetlen olyan felületet előállítani, amelynek bevonata tartósan fényes marad.

Praktikus szempontból a bágyadt és viaszos felületek megfelelőbbek, mint a fényesek. A bágyasztás melegebb, és jobban megtartja, sőt kiemeli a fa struktúráját, mint a fényezés. Egészen kis karcolások, amelyek a gyakorlatban nem kerülhetők el, fényezett felületen csúnyán hatnak és nehezen távolíthatók el. Jól fényezett bútort válogatott anyagból, nagy gonddal és hosszú közbenső szárításokkal lehet csak előállítani.

A fényezőhelyiségnek tisztának, pormentesnek és legalább 18.. .20 °C hőmérsékletűnek kell lenni. Labdával való fényezéskor több darabot kell egyszerre fényezni azért, hogy a labdával való végigjárás után az egyes darabok minél hosszabb ideig száradhassanak.

A befejező műveletek során a felületet bevonatokkal látjuk el.