Kispál Sándor Bútorasztalos Mester
             Üdvözlöm önt, weboldalam látogatói között.

A sellakpolitúrozás a nemes antik bútorok klasszikus felületkezelése


Az általánosan használt munkafolyamatot francia asztalosmesterek fejlesztették ki. Mindig a rongylabdával fényesre polírozott felületet értjük alatta, ugyanis a szórással, ecseteléssel felhordott filmréteget szeszlakkozásnak nevezzük

A politúrozás az olasz poli: csiszolt, fényesített szóból ered, magyarul dörzsölő lakkozást jelent.



A sellakpolitúrozás fénykora az 1800-as években volt.

A sellakpolitúrozás fénykora az 1800-as években volt. Ekkorra tökéletesítették a sellakpolitúrozás technológiáját, folyamatát. Korábban, csak viaszolták, olajozták, és szeszlakkal kezelték a fa felületét, ami megfelelt, a kor fejlettségi szintjének, vagyis korszerű eljárás volt.


A középkorban

felfedezett "japán lakkozást" szerették volna utánozni, az európai szakemberek. A magasfényűre polírozott keményviasz, a munkafolyamat végére  igaz, hogy vízálló, de nem elég ellenálló mechanikai behatásokkal szemben. Az oldószerben, főleg alkoholban oldott gyanták, jobb minőségű felületet adtak.


Az 1500-as években

kereskedők, Indiából hoztak be Európába állati eredetű gyantát. Amelyet alkoholban oldva lakkozásra lehetett használni. Európai asztalosmesterek, a sellakot, viaszokkal, és gyantákkal keverve próbáltak rugalmasabb, keményebb, jobban-terülő, lakkfilmet előállítani.


A következő oldalakon,

nemcsak az általam alkalmazott sellakpolitúrozást mutatom be, hanem régi mesterek hagyatékaként ránk-maradt, kidolgozott munkafolyamatokat is.





Lapozz a következő oldalra, a további részletekért!

Következő oldal     Következő oldal