Különböző mattítási munkafolyamatok.

És egyéb politúrozási eljárások.

Selyemfényű felület előállítás a magasfényezett felületből, mattítással
A teljesen kész felfényezett felületet terpentinnel eresztjük be, majd a finomra őrölt és szitált faszénport szórunk a felületre Ezután a felületet puhaszőrű kefével, a száliránnyal megegyezően, teljes hosszban végigvezetve átkeféljük. A keféről minden egyes lehúzás után a rátapadt szennyeződést el kell távolítani, majd a felületet puha ronggyal a terpentin- és faszén maradványoktól töröljük le. A mattított felület üvegsima, betöltött pórusú, csupán a fénye van lemattítva a faszénpor által okozott finom karcolásokkal.

Egyenes élek fényezése
Az egyenes élek fényezése megegyezik a síklapok fényezési technológiájával, azzal az eltéréssel, hogy csak alapozási és egy ráfényezési művelettel készül. Élek fényezésekor a munkadarabokat méreteinek megfelelő, több darab befogására alkalmas kalodába úgy kell beállítani, hogy az élek asztalmagasságban legyenek. Az élek összfelülete kb. 0,5 m2 legyen. A kalodába állított munkadarabok közé - szükség szerint - 30...40 mm vastag hézagléceket helyezünk.

Antikolás
Az antikolandó felületek világosan maradó részeit pácolás előtt labdára öntött politúrral kell bedörzsölni. A dörzsölést a kopások szélei felé átmenetszerűen kell elvégezni, hogy a sötét és világos felületrészek között éles határvonal ne keletkezzen. Bedörzsölés után a további felületkezelés megegyezik az alkalmazandó technológiával.

Dörzsölt felület előállítása sellakpolitúrral.
Dörzsöléskor a felületekre vékony rétegben politúrt viszünk fel, amely az oldószer elpárolgása után összefüggő, áttetsző filmet képez a felületeken. A politúr legfeljebb 12%- os töménységű lehet. Dörzsöléskor a felületi réteget tömítés és olajadagolás nélkül alakítjuk ki.
Dörzsöléskor az előkészített felületekre fényezőlabdával kell felvinni a 10...12%-os politúrt. A fényezőlabda textilanyagba (lehetőleg lenvászon) összefogott puha rongyból (gyapjú) álló gömb,
amely a sellakoldatot magába szívja és a munkafolyamat alatt - a labdát burkoló textilanyagon keresztül -adja át a politúrt a dörzsölendő felületeknek. A politúr töménysége a politúrozandó fa fajtájától függ. Nagy edényű fáknál töményebb, míg kisebb edényű fák esetén kevésbé tömény oldattal kell dolgozni. A dörzsölést a fa rostirányával párhuzamosan kell végezni, úgy hogy ún. cérnás felület ne keletkezzék. Ennek elkerülése végett időközönként a labdával körkörös mozgást kell végezni.
A jó technológiával készített felületek fénytelen, egyenletes, pórusok nyitott és cérnásodásmentesek.

Bágyasztó (matt) politúrozáshoz
Kívánatos a sellakviasz, de vöröses és sárga fákra káros, mert zöldes fátyolt okoz. Világos fákat fehérített sellakoldattal kezeljünk. A szűrt, tisztított viaszmentes vagy csak kevés viaszt tartalmazó politúrok tiszták, és koncentráltan is hígan folyók. Hajlamosak a ragadásra, de gyorsan száradnak. Fényes, tiszta, kemény, rugalmas felületet adnak.

Matt politúr
Matt politúrt úgy állítunk elő, hogy éter- benzol-elegyben oldott szandarakgyantát denaturált szeszben oldott sellakkal keverünk.

Bágyasztás (a felületi fény tompítása).
Legegyszerűbb bágyasztó eljárás az ún. dörzsölés, a tömítetlen felületnek sellakpolitúrral való bedörzsölése. Erre a célra viasztartalmú sellak alkalmas. Az asztalos 1:10 arányú oldatot állít elő, gyakran leöntött politúrmaradékot használ, amelynek a viasztartalma nagyobb. Egyenletesebb a bágyasztópolitúr, ha a folyadékot vízfürdőben 60 °C-ra felmelegítjük, mert így oldódik a sellakviasz.

Jobb bágyasztóanyagot nyerünk, ha a politúrhoz méhviaszt, száradóolajokat és kis mennyiségben ásványolajat keverünk. Minthogy a politúrban levő alkohol a viaszt nem oldja, gondoskodnunk kell a viasz előzetes feloldásáról. Az oldás melegen, terpentinben vagy benzolban végezhető.

A sellak milyensége szerint megkülönböztetünk szőke és fehér bágyasztót. A fehér bágyasztót nagy viasztartalmú (10%), halványított sellakból készítik.

Jó bágyasztó a következő keverék: 2 rész terpentin, 3 rész paraffin, 5 rész nagy viasztartalmú sellak, 10 rész alkohol, 5 rész száradóolaj, 1 rész amil-acetát vagy éter. Ezeket vízfürdőben összefőzzük, utána rongyon átszűrjük.

Legjobbak a kombinált sellak-cellulóznitrát kombinációjú bágyasztók. Ezek előnye, hogy gyorsan száradnak, nem durvítják a felületet, kemények, vízállók.

A bágyasztókat ajánlatos először ecsettel szálirányban fölkenni, majd a felület száradása és finom (400-500-as) üvegpapírral való megcsiszolása után további rétegeket labdával fölvinni. Jó, ha a bágyasztót 30 - 35 °C-os vízfürdőbe tesszük, mert így a benne levő viaszok oldott állapotban maradnak.

Bágyadt fényezést (zárt pórusokkal) a következőképpen állítunk elő: a pórustömített, alapozott és egyszer vagy kétszer fedett felületről az olajat lehúzzuk. Száradás után terpentinolajjal itatott ronggyal behúzzuk, és utána habkőporral beszórjuk. Ezután a fát puha kefével és habkőporral szálirányban keféljük, majd gyapjúronggyal bedörzsöljük. Keféléskor az éles habkőszemcsék a politúrréteget felmetszik, ezáltal a felület bágyadt lesz.

A politúrral való bedörzsölés
Dörzsöléskor a fa felületére vékony rétegben politúrt visznek fel, amely az oldószer elpárolgása után összefüggő, áttetsző filmet alakít ki az intarzián.
A politúr anyaga 96°-os denaturált szeszben oldott, legfeljebb 12%-os töménységű sellak. Dörzsöléskor a felületi réteget tömítés és olajadagolás nélkül alakítjuk ki.
Dörzsölés előtt a fényezendő felületet elő kell készíteni. Az előkészítést politúroldattal vagy terpentinpótlóban oldott marhafaggyúval való beeresztéssel végezzük. A faggyúoldatot 25-40%-os töménységben kell készíteni, fél langyos állapotban kell a felületre felvinni, azután a fa pórusai közé jól bedörzsölni. Száradás után a felületet finom üvegpapírral átcsiszoljuk, és az így keletkezett port eltávolítjuk. A politúroldatos előkészítéskor az eljárás hasonló.

A dörzsöléskor az előzőek szerint előkészített intarziára 6-10%-os politúrt kell felvinni. A fényezőlabda textilanyaga (lehetőleg lenvászon) összefogott puha gyapjúrongyból álló gömb, amely a sellakoldatot magába szívja és a dörzsölés munkafolyamata alatt - a labdát burkoló textilanyagon keresztül - adja át a politúrt az intarzia felületének. A politúr töménysége a fafajtáktól is függ. Nagy edényű fáknál töményebb, míg kisebb edényű fák esetén kevésbé tömény oldat szükséges. A dörzsölést a fa rostirányával párhuzamosan kellene végezni, azonban az intarziánál a cérnás felületek elkerülésére a labdát állandóan körkörösen kell mozgatni, mert az intarziarészletek rostiránya változó.

A dörzsölést főleg olyan intarziák és más fatárgyak esetében alkalmazzuk, ahol mérsékelt fényezés kívánatos. Lehetséges azonban, hogy a megrendelő az intarziát magas fényű felülettel, esetleg selyemfényű felület előállításával kéri. Ilyenkor ezt az igényt kell kielégíteni.

Lapozz a következő oldalra, a további részletekért!

Előző oldal Következő oldal