Bútorok alakítása.
A bútorok alakítása, kiképzése, díszítése, és megrajzolása.
Mit értünk a bútor alakítása alatt?
Felületes megfigyelésre feltűnik, hogy a bútorok rendkívül változatos
alakúak. Bármennyire elférő legyen az alakítás, mégis első tekintetre tisztában
van azzal mindenki, hogy valamely bútordarab mily célra szolgál (ágy, asztal,
szék, v, szekrénybútorok), mert főalakjukat, melyet a használhatóság határoz
meg, sohasem lehet változtatni. Az eltérések tehát csak a nem lényeges
méretekben, a részek alakításában és elrendezésében állnak. A szép iránti
érzékkel bíró bútorasztalos iparosmester mindenkor arra törekedett, hogy
készítményeit tetszetős külalakkal lássa el, hogy munkájában maga is örömét
találja, mások is gyönyörködjenek, de ösztönözte erre őt a verseny is.
A szép alkotásában való törekvése mellett azonban sose volt
szabad megfeledkezni arról, hogy készítményeit elsősorban valamire használni
lehessen. Minthogy a bútorokat az ember használja, azok főalakja az ember
alakjához, méreteihez, mozgásához alkalmazkodik. Az ember lefekvéskor megadja,
az ágy méreteit és alakját, ülőhelyzetben az ülő bútorét és asztalét, melyekkel
közvetlenül érintkezik,. Szabadabb a tárgyak elhelyezésére vagy elzárására
szolgáló szekrénybútorok alakja és mérete is a használat módjához idomul, ezt
mutatják a különböző szekrénytípusok (ruha, éjjeli, könyv stb.) kialakulása.
A bútorok főalakja tehát állandó, csak méretei és részletei változtathatók bizonyos határon belül aszerint, hogy mennyire kényelmesre akarjuk vagy szabad a bútort készíteni, A bútorok tulajdonképpen nem egyebek, mint állványok, melyek az emberi testnek, vagy tárgyalnak tartására, alátámasztására szolgálnak. Két lényeges részből állnak: A tárgyak elhelyezésére szolgáló vízszintes lapból és e lapnak alátámasztására szolgáló tartókból.
Ily értelemben figyeljük most már meg az egyes bútorfajták főalakját s ez alapot meghatározó méreteket. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor nem lesz nehéz a kényelmi szempontból alkalmazott változásokat, hozzáadásokat megértenünk s az alakításnál helyesen eljárni.
Az ágy. Az ember első ülőbútora az ágy. Méretei:
hossza, mely a fekvő ember testhosszánál 10-20 cm-rel nagyobb, szélessége, mely
szorosan a testszélességével nem egyenlő, hanem annál jóval nagyobb. Felnőtt
embernél annak kétszerese 90-100 cm. Magassága, mely ülőmagasságnak felel meg,
mintegy 45 cm. A többi már tetszőleges.
Az ülőbútor. Egy vízszintes lapból és ennek
alátámasztására szolgáló részekből áll. Legegyszerűbb alakja az ülőke. Lényeges
mérettel: a magasság, az üléslap szélessége és mélysége. E méreteket az
ülőemberről vehetjük. Kényelmes ülésnél az ülésmagasság akkora, hogy a talp
egészen a földre fekszik, az alsó lábszár pedig függélyes helyzetben van. Az
ülés szélesség a combcsuklók távolságával egyenlő. a mélység pedig a
térdhajlástól a hát síkjáig terjed. Középtermetű embernél az ülésmagasság,
mélység és szélesség kb. egyenlő, és pedig mintegy 45 cm. A helyes méretezés
különösen akkor nyer nagy fontosságot, ha az ülőbútort valaki huzamosabb ideig
kénytelen naponként használni. Nyilvános helyiségben lévők természetesen
mindenki számára egyformán megfelelők nem lehetnek, hanem átlagos méretekkel
bírnak.
A méretek megállapításánál minden esetben arra kell
törekednünk, hogy az ülés lehetőleg kényelmes legyen, hogy a kívánalomnak
mennyire tehetünk eleget, attól függ, hogy az ülőbútort munkaközben, vagy
pihenésre használjuk-e. Előbbi esetben azt tartjuk szem előtt, hogy az ülőbútor
a munka végzésénél elfoglalt testi helyzethez alkalmazkodjék, utóbbi esetben
pedig a testnek minél kényelmesebb alátámasztására törekszünk. Tehát
alátámasztjuk a felső testet és a karokat is, háttámlával, illetve kartámlával
A háttámla aszerint, hogy mennyire akarjuk a felső testet
támasztani, lehet alacsony a lapocka csontig érő, középmagas, a lapockákat is
támasztó és magas, ha a fejet is tartja, sőt azon túl is terjed. A háttámla
természetesen csak akkor teszi az ülőbútort kényelmesebbé, ha hátrafelé dől és
elég széles. A dőlés, közönséges használatra szánt széknél mintegy 100 - 105°,
amit a gyakorlatban úgy állapíthatunk meg, hogy az üléslap hátsó szélénél
lebocsátott függőlegestől befelé az alapvonalon 6-8 cm-t mérünk s az így nyert
pontot kötjük össze az üléslap hátsó szélével és hosszabbítjuk meg a lapon túl
fölfelé. A háttámla nagyobb hátradőlése már magával hozza az üléslap mélységének
nagyobbítását, az ülés magasság csökkentését s ezáltal a fekvéshez közeledik a
test helyzete. Szükségessé válik e helyzetben a karok alátámasztása is, amire a
két oldalt alkalmazott kartámla szolgál, melynek magasságát a vízszintesen
tartott alsókarnak az üléslaptól való távolsága, hosszúságát pedig e helyzetben
a háttámlától a tenyérig terjedő távolsága adja meg.
Az ülés kényelmességét növelhetjük párnázással, amikor a
valóságos ülésmagasság a behorpadással kisebb lesz, miért is erre figyelemmel
kell lennünk. Az így nyert méretek megadják a különböző célokra és alkalmakra
szolgáló ülőbútorok főalakját.
Az asztal. Az asztalt kétféleképpen használjuk: Mellette ülve, vagy állva, vagy pedig csupán tárgyak elhelyezésére. Mindkét esetben vízszintes lapból és támasztókból álló állvány, Ha hozzáülve, mint munkaasztalt használjuk, akkor a test méreteihez alkalmazkodik, nevezetesen magassága akkora, hogy a ráhelyezett munkatárgy kényelmesen kezünk ügyébe essék, Vagy a kar ráfektethető, esetleg a felső test a karok útján támasztható legyen. Magassága függ tehát a használt ülés magasságától, kb. 76-80 cm, a támasztók elhelyezése pedig olyan, hogy a hozzáülés, a lábak mozgását ne akadályozzák. Ha mellé állva használjuk az asztalt, magassága e helyzetnek megfelelően nagyobb lesz. Ha pedig csupán arra használjuk az asztalt, hogy rá valamit tegyünk, akkor a magasság megválasztása egészen tetszőleges.
Szekrénybútorok. A szekrény tulajdonképpen
összetett bútor, Célja az, hogy benne fektetve, vagy felfüggesztve tárgyakat
tartsunk. Ezt a célt a szekrény belső berendezése, a polc és fogas szolgálja. A
szekrény tehát nem egyéb, mint oly polc, vagy fogas, mely térhatároló részekkel
körül van véve és vagy helyhez kötött vagy hordozható.
A jó szekrény készítésénél a belsőből kell kiindulni,
meggondolva, hogy miféle, mily méretű és mennyiségű tárgyat, mily elrendezéssel
kell mit benne tartani, hogy lehet azokat könnyen hozzáférhetően alakjuknak és
minőségüknek megfelelően elhelyezni. Ily úton megkapjuk a méreteket, a szükséges
térfogatokat s ezekből a szekrény főalakját, esetleg tagozását is, Tudni fogjuk,
hogy hol kell mélyebbnek vagy kevésbé mélyebbnek lennie, hova kell ajtó, hova
fülke, vagy fiók s mely részbe kell beosztás. Minthogy a szekrényeket a
különböző tárgyak tartására használjuk, azok alakja igen változatos.
Az egyes bútorfajták főalakjának megállapításánál világosan
láthatjuk, hogy minden bútor valamely célra szolgál, tehát elsősorban
használhatónak kell lennie. Ezeket a szabályokat a bútor előállításánál
mellőznünk nem szabad, sőt a lehető legteljesebb mértékben érvényre kell
juttatnunk, mert a bútornak olyan alakkal való ellátása, melyből annak
használhatósága, praktikussága első tekintetre világosan szembetűnik, már a
megelégedettség érzetét kelti bennünk, s a művészi befejezettség egyik
alapfeltételét képezi.
A bútor használhatóságát mozdítja elő a hordozhatóság, a
könnyen mozgathatóság, amely követelmény a bérlakások használatában leli
fontosságát. A hordozhatóság gyakran a méretekre is befolyással van s ezáltal a
bútor alakjára is, az alak viszont a mozgathatóságot vagy állékonyságot, helyhez
kötöttséget fejezhet ki, mint pl. az ebédlő- és szalonbútorok
összehasonlításánál az feltűnt.
2. Mit értünk a bútorok kiképzése alatt?
Kiképzés alatt a tagozást és a részek alakítását
értjük. A használhatósági feltételek a bútoroknak csak nyers alakját, határait
szabják meg. Szerkezetileg a bútor részekből áll, melyeket bizonyos módon
egymáshoz kell tennünk s úgy elrendeznünk, hogy azok a célszerűséget,
mozgathatóságot nemcsak hogy ne rontsák, hanem azt előmozdítsák, vagy annak
látszatát keltsék. Nagyobb felületeket, hogy unalmasak ne legyenek, kisebb
részekre osztunk, amit a jó szerkezet is gyakran megkíván. A részek ezen
elrendezését, felületek felosztását nevezzük tagozásnak.
A szerkezeti részek természetesen bizonyos alakkal bírnak, ezt az alakot
tetszetőssé, a test alakjához illővé iparkodunk tenni, miáltal a bútor szebb és
kényelmesebb lesz. Minden résznek valami célja van, amint a bútor főalakja a
használati céllal összefügg.