PÁCOLÁS

Pácoldatok előkészítése

A bútorrestaurátorok, asztalosok, pácolásra legnagyobb mennyiségben a földfestékek csoportjába tartozó ún. diófapácot, vagy más néven kasszeli barnát, kátrányfestékeket, fémsókat, vagy kettős pácokat és a viaszpácokat használják.
Ezeken kívül ismeretesek még a növényi pácok és a füstölő pácok, de ezeket ma már nem használják.

A diófapácot nedves, lignites barnaszénből állítják elő. A kibányászott barnaszenet szárítják, szódaoldattal kilúgozzák, majd őrlik. Forgalomban ilyen őrölt alakban kerül.

A diófapácot forró, lágy esővízben vagy desztillált vízben oldjuk fel, legfeljebb 10%-os töménységben (1 liter víz + 100 gramm száraz diófapác). Oldásához üveg, porcelán, műanyag vagy hibátlan zománcozású edényt használjunk. Oldás után a pácot 24 órát pihentetjük, majd sűrű selyem, vagy műanyag szitán átszűrjük.

A pácoldat így önmagában csak lágy fák pácolására alkalmas. Keményebb fafajokhoz, a mélyebb beszívódás érdekében, a pácoldathoz lúgos kémhatású anyagot (szódát, hamuzsírt, szalmiákszeszt) adagolunk (szódából, hamuzsírból maximum 1%, a szalmiákszeszből 10% adagolható). Ezeket az anyagokat azonban csak közvetlenül felhasználás előtt szabad a pácoldathoz keverni. Egyes esetekben a színhatás fokozására kálium-bikromátot is adagolhatunk a páchoz. A kálium-bikromátból előzőleg 5%-os vizes oldatot kell készíteni, és ilyen oldott állapotban lehet a pácoldathoz önteni.

Pácolás technológiája

A felületek szakszerű elkészítése után következik a pácoldat felvitele. Ez a művelet a tulajdonképpeni pácolás.

A pácolásra kerülő alkatrészeket a munkaasztal mellé készítjük, majd egyenként a munkaasztalra helyezett posztóval bevont lécekre rakjuk. A pácolásra kerülő alkatrészeken vasalások nem lehetnek, mert a fém a pácoldat színárnyalatát megváltoztatja.

Az alkatrészek felületére szivaccsal, vagy rövidszőrű kefével bőségesen kell a pácot felhordani és egyenletesen eloszlatni. A pácoldatot, rostirányban kell a felületre felvinni, nehogy keresztcsíkozott legyen.

A be nem szívódott felesleges pácot azonnal eltávolítjuk a felületről, nem hagyva száradási, vagy beszívódási időt. A hagyományos eljárás szerint, a bőséges pácfelhordás után, fűrészporral gazdagon megszórjuk a felületet, és ez egyenletesen felszívja a vízpácot, majd a fűrészport, egy közepes szőrű kefével, szálirányban lesöpörjük. A pácolás teljes száradása után, teljesen portalanítjuk a felületet.
Egy, másik technológia szerint, a fel nem szívódott felesleges pácot, a felületről puha kefével. vagy szivaccsal távolítjuk el.

A bütü felületeket pácolás előtt a munkadarab színtónusának összhangja céljából vízzel eresztjük be.
Ha az alkatrész mindkét oldalát pácoljuk, úgy először a belső, majd a külső felületen kell a műveletet elvégezni.
Az alkatrészek éleit a lapfelületekkel egyszerre kell pácolni.

Pácolás után a felületeket száradni kell hagyni, majd a száradás után átkefélni és a pácoláskor felhúzódott szálakat — egész finom, 240-es szemcseszámozású csiszolópapírral — lecsiszolni. A művelet általában kihagyásra kerül, mert a pácot könnyen kicsiszolhatjuk a felületről, és foltos lehet. A csiszolás után keletkezett csiszolóport a felületről el kell távolítani.

Baleset-elhárítási előírások: felületek fényezéshez való előkészítései — a pácolás — az alkalmazott anyagok mérgező hatása miatt lehet baleset okozója. Ezért a különböző vegyi anyagokat tartalmazó üvegeket lássuk el az üveg tartalmát feltüntető címkékkel és mérgezőanyag esetén „méreg" jelzéssel. Ne tartsuk ezeket a folyadékokat boros, sörös címkéjű üvegben, mert véletlen balesetet okozhatunk.