Kispál Sándor Bútorasztalos Mester
             Üdvözlöm önt, weboldalam látogatói között.

Bútorok alakítása.

 

 A bútorok alakítása, kiképzése, díszítése, és megrajzolása.

Mit értünk a bútor alakítása alatt?


Felületes megfigyelésre feltűnik, hogy a bútorok rendkívül változatos alakúak. Bármennyire elférő legyen az alakítás, mégis első tekintetre tisztában van azzal mindenki, hogy valamely bútordarab mily célra szolgál (ágy, asztal, szék, v, szekrénybútorok), mert főalakjukat, melyet a használhatóság határoz meg, sohasem lehet változtatni. Az eltérések tehát csak a nem lényeges méretekben, a részek alakításában és elrendezésében állnak. A szép iránti érzékkel bíró bútorasztalos iparosmester mindenkor arra törekedett, hogy készítményeit tetszetős külalakkal lássa el, hogy munkájában maga is örömét találja, mások is gyönyörködjenek, de ösztönözte erre őt a verseny is.
    A szép alkotásában való törekvése mellett azonban sose volt szabad megfeledkezni arról, hogy készítményeit elsősorban valamire használni lehessen. Minthogy a bútorokat az ember használja, azok főalakja az ember alakjához, méreteihez, mozgásához alkalmazkodik. Az ember lefekvéskor megadja, az ágy méreteit és alakját, ülőhelyzetben az ülő bútorét és asztalét, melyekkel közvetlenül érintkezik,. Szabadabb a tárgyak elhelyezésére vagy elzárására szolgáló szekrénybútorok alakja és mérete is a használat módjához idomul, ezt mutatják a különböző szekrénytípusok (ruha, éjjeli, könyv stb.) kialakulása.

    A bútorok főalakja tehát állandó, csak méretei és részletei változtathatók bizonyos határon belül aszerint, hogy mennyire kényelmesre akarjuk vagy szabad a bútort készíteni, A bútorok tulajdonképpen nem egyebek, mint állványok, melyek az emberi testnek, vagy tárgyalnak tartására, alátámasztására szolgálnak. Két lényeges részből állnak: A tárgyak elhelyezésére szolgáló vízszintes lapból és e lapnak alátámasztására szolgáló tartókból.

    Ily értelemben figyeljük most már meg az egyes bútorfajták főalakját s ez alapot meghatározó méreteket. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor nem lesz nehéz a kényelmi szempontból alkalmazott változásokat, hozzáadásokat megértenünk s az alakításnál helyesen eljárni.


    Az ágy. Az ember első ülőbútora az ágy. Méretei: hossza, mely a fekvő ember testhosszánál 10-20 cm-rel nagyobb, szélessége, mely szorosan a testszélességével nem egyenlő, hanem annál jóval nagyobb. Felnőtt embernél annak kétszerese 90-100 cm. Magassága, mely ülőmagasságnak felel meg, mintegy 45 cm. A többi már tetszőleges.

    Az ülőbútor. Egy vízszintes lapból és ennek alátámasztására szolgáló részekből áll. Legegyszerűbb alakja az ülőke. Lényeges mérettel: a magasság, az üléslap szélessége és mélysége. E méreteket az ülőemberről vehetjük. Kényelmes ülésnél az ülésmagasság akkora, hogy a talp egészen a földre fekszik, az alsó lábszár pedig függélyes helyzetben van. Az ülés szélesség a combcsuklók távolságával egyenlő. a mélység pedig a térdhajlástól a hát síkjáig terjed. Középtermetű embernél az ülésmagasság, mélység és szélesség kb. egyenlő, és pedig mintegy 45 cm. A helyes méretezés különösen akkor nyer nagy fontosságot, ha az ülőbútort valaki huzamosabb ideig kénytelen naponként használni. Nyilvános helyiségben lévők természetesen mindenki számára egyformán megfelelők nem lehetnek, hanem átlagos méretekkel bírnak.
    A méretek megállapításánál minden esetben arra kell törekednünk, hogy az ülés lehetőleg kényelmes legyen, hogy a kívánalomnak mennyire tehetünk eleget, attól függ, hogy az ülőbútort munkaközben, vagy pihenésre használjuk-e. Előbbi esetben azt tartjuk szem előtt, hogy az ülőbútor a munka végzésénél elfoglalt testi helyzethez alkalmazkodjék, utóbbi esetben pedig a testnek minél kényelmesebb alátámasztására törekszünk. Tehát alátámasztjuk a felső testet és a karokat is, háttámlával, illetve kartámlával

    A háttámla aszerint, hogy mennyire akarjuk a felső testet támasztani, lehet alacsony a lapocka csontig érő, középmagas, a lapockákat is támasztó és magas, ha a fejet is tartja, sőt azon túl is terjed. A háttámla természetesen csak akkor teszi az ülőbútort kényelmesebbé, ha hátrafelé dől és elég széles. A dőlés, közönséges használatra szánt széknél mintegy 100 - 105°, amit a gyakorlatban úgy állapíthatunk meg, hogy az üléslap hátsó szélénél lebocsátott függőlegestől befelé az alapvonalon 6-8 cm-t mérünk s az így nyert pontot kötjük össze az üléslap hátsó szélével és hosszabbítjuk meg a lapon túl fölfelé. A háttámla nagyobb hátradőlése már magával hozza az üléslap mélységének nagyobbítását, az ülés magasság csökkentését s ezáltal a fekvéshez közeledik a test helyzete. Szükségessé válik e helyzetben a karok alátámasztása is, amire a két oldalt alkalmazott kartámla szolgál, melynek magasságát a vízszintesen tartott alsókarnak az üléslaptól való távolsága, hosszúságát pedig e helyzetben a háttámlától a tenyérig terjedő távolsága adja meg.
    Az ülés kényelmességét növelhetjük párnázással, amikor a valóságos ülésmagasság a behorpadással kisebb lesz, miért is erre figyelemmel kell lennünk. Az így nyert méretek megadják a különböző célokra és alkalmakra szolgáló ülőbútorok főalakját.


    Az asztal. Az asztalt kétféleképpen használjuk: Mellette ülve, vagy állva, vagy pedig csupán tárgyak elhelyezésére. Mindkét esetben vízszintes lapból és támasztókból álló állvány, Ha hozzáülve, mint munkaasztalt használjuk, akkor a test méreteihez alkalmazkodik, nevezetesen magassága akkora, hogy a ráhelyezett munkatárgy kényelmesen kezünk ügyébe essék, Vagy a kar ráfektethető, esetleg a felső test a karok útján támasztható legyen. Magassága függ tehát a használt ülés magasságától, kb. 76-80 cm, a támasztók elhelyezése pedig olyan, hogy a hozzáülés, a lábak mozgását ne akadályozzák. Ha mellé állva használjuk az asztalt, magassága e helyzetnek megfelelően nagyobb lesz. Ha pedig csupán arra használjuk az asztalt, hogy rá valamit tegyünk, akkor a magasság megválasztása egészen tetszőleges.


    Szekrénybútorok. A szekrény tulajdonképpen összetett bútor, Célja az, hogy benne fektetve, vagy felfüggesztve tárgyakat tartsunk. Ezt a célt a szekrény belső berendezése, a polc és fogas szolgálja. A szekrény tehát nem egyéb, mint oly polc, vagy fogas, mely térhatároló részekkel körül van véve és vagy helyhez kötött vagy hordozható.
    A jó szekrény készítésénél a belsőből kell kiindulni, meggondolva, hogy miféle, mily méretű és mennyiségű tárgyat, mily elrendezéssel kell mit benne tartani, hogy lehet azokat könnyen hozzáférhetően alakjuknak és minőségüknek megfelelően elhelyezni. Ily úton megkapjuk a méreteket, a szükséges térfogatokat s ezekből a szekrény főalakját, esetleg tagozását is, Tudni fogjuk, hogy hol kell mélyebbnek vagy kevésbé mélyebbnek lennie, hova kell ajtó, hova fülke, vagy fiók s mely részbe kell beosztás. Minthogy a szekrényeket a különböző tárgyak tartására használjuk, azok alakja igen változatos.
    Az egyes bútorfajták főalakjának megállapításánál világosan láthatjuk, hogy minden bútor valamely célra szolgál, tehát elsősorban használhatónak kell lennie. Ezeket a szabályokat a bútor előállításánál mellőznünk nem szabad, sőt a lehető legteljesebb mértékben érvényre kell juttatnunk, mert a bútornak olyan alakkal való ellátása, melyből annak használhatósága, praktikussága első tekintetre világosan szembetűnik, már a megelégedettség érzetét kelti bennünk, s a művészi befejezettség egyik alapfeltételét képezi.
    A bútor használhatóságát mozdítja elő a hordozhatóság, a könnyen mozgathatóság, amely követelmény a bérlakások használatában leli fontosságát. A hordozhatóság gyakran a méretekre is befolyással van s ezáltal a bútor alakjára is, az alak viszont a mozgathatóságot vagy állékonyságot, helyhez kötöttséget fejezhet ki, mint pl. az ebédlő- és szalonbútorok összehasonlításánál az feltűnt.


2. Mit értünk a bútorok kiképzése alatt?

     Kiképzés alatt a tagozást és a részek alakítását értjük. A használhatósági feltételek a bútoroknak csak nyers alakját, határait szabják meg. Szerkezetileg a bútor részekből áll, melyeket bizonyos módon egymáshoz kell tennünk s úgy elrendeznünk, hogy azok a célszerűséget, mozgathatóságot nemcsak hogy ne rontsák, hanem azt előmozdítsák, vagy annak látszatát keltsék. Nagyobb felületeket, hogy unalmasak ne legyenek, kisebb részekre osztunk, amit a jó szerkezet is gyakran megkíván. A részek ezen elrendezését, felületek felosztását nevezzük tagozásnak.
A szerkezeti részek természetesen bizonyos alakkal bírnak, ezt az alakot tetszetőssé, a test alakjához illővé iparkodunk tenni, miáltal a bútor szebb és kényelmesebb lesz. Minden résznek valami célja van, amint a bútor főalakja a használati céllal összefügg.